Vezetői döntés és a weboldal látogatók igényei, visszajelzései alapján átalakítjuk weboldalunkat. Fő szempont lesz a könnyebb kezelhetőség, a még több naprakész szakmai információ publikálása, a versenyekről való visszajelzés és az eseménynaptár folyamatos aktualizálása. Az ESMTK-WiW továbbra is működik, így az egymással történő kommunikáció továbbra is működik, mint ahogy a képfeltöltés is.

Új hírlevél szolgáltatást is indítunk, így lehetőség lesz arra, hogy akit érdekel az ESMTK birkózóinak élete, még több információt szeretne megkapni, fel tud iratkozni információs csatornánkra és havonta fog összefoglaló levelet kapni szakosztályunktól. Hamarosan a Facebookon is jelentkezünk, így ott is várjuk majd véleményeiteket, ötleteiteket az oldal és az online életünk javítása érdekében.

Reméljük, hogy a weboldal megújulás még jobban segíti szakosztályunk életét és mindannyiunk hasznára válik majd!

Ismeretes, hogy az emberi szervezet mintegy 70 %-a víz (az életkor előrehaladtával általában folyamatosan csökken, s jelentősen függ a sportoló zsírszövet-arányától), s a sportoló napi vízszükséglete többnyire 3-4 liter közötti érték. A vízfelvétel elsősorban italaink (1.5-2.0 liter) és elfogyasztott élelmiszereink (1.0-1.5 liter) víztartalmára vezethető vissza. 


Tájékoztatásul megemlítem, hogy pl. a kenyerek és péksütemények víztartalma 30-38 %, a tej, kefir, joghurt víztartalma 83-90 %, a különböző hús- és halfélék többnyire 60-80 %, a gyümölcsöké általában 80-90 %. Ugyanakkor a diófélék, olajos magvaké csupán 5-10 %, míg a csokoládékban csupán 1-2 %-ra becsülhető a víztartalom.


A szervezetben azonban az oxidációs folyamatok - az energiát szolgáltató zsírok és szénhidrátok végül vízzé és széndioxiddá égnek el - eredményeznek vizet, ennek mennyisége a fogyasztott és felhasznált táplálék mennyiségének függvényében akár napi 0.5 liter is lehet. A szervezetből a víz elsősorban a vizelettel (1.5-2.0liter naponta) s a légzés után a tüdőből kilépő, illetve a bőrfelületről elpárolgó vízzel ( ezek együttesen mintegy 1.0 liter naponta) távozik.
Normál körülmények között a széklettel s a verejtékkel távozó víz, illetve folyadék mennyisége lényegesen kisebb. Kihangsúlyozandó azonban, hogy extrém körülmények - pl. magas környezeti hőmérséklet, magas páratartalom, rendkívül intenzív edzés, illetve verseny, testsúlyszabályozás, fogyasztás esetében - mind a vízfelvétel, mind a vízleadás értéke jelentősen eltérhet. Természetesen egyensúly fennállása esetén az input és output azonos mérvű, ilyen esetben a vízfelvétel s a vízleadás közel azonos...


Feltétlenül megemlítendő, hogy a szervezetben a folyadék- és sóháztartás nagyon szorosan összefügg. A só alatt természetesen nem, illetve nem csupán konyhasó (NaCl) értendő, hanem a szervezet működése szempontjából elengedhetetlenül fontos egyéb anyagok, azaz makro-és mikroelemek (pl. kálium, kalcium, vas, réz) is. Jól ismert tény, hogy a szervezet a só nélkül bevitt folyadékot viszonylag gyorsan kiüríti, sóbevitel esetén viszont igyekszik megtartani. Az ún. fiziológiás sóoldat pl. 0,9 % NaCl tartalmú, így egy g Na Cl több mint 100 g vizet képes a szervezetben tartani. A folyadékbevitel korlátozásánál ezért a sóbevitelt is mérsékelni kell. 


A sportolóknál a teljesítőképesség, illetve az edzést vagy versenyt követő gyors regeneráció biztosítása érdekében külön figyelmet kell fordítani a dehidratáció (vízvesztés elkerülésére.). A dehidratációnak számos oka lehet - p.. a szükségesnél kevesebb folyadékfogyasztás, nagymérvű izzadás, hányás, hasmenés, diuretikumok alkalmazása - következménye pedig a perifériás keringési rendellenesség. Ennek során csökken a keringő vér mennyisége, a vér besűrűsödik, nő a plazma ozmózisnyomása s csökken a vérnyomás. Végső soron pedig csökken a versenyző teljesítőképessége, illetve terhelhetősége.


Miután a sportoló teljesítőképessége jelentős mértékben függ a szervezet hidratációs szintjétől, s a dehidratáció egyértelműen stresszt jelent a kardiovaszkuláris rendszerre, ezért nyilvánvaló, hogy a sportoló szervezetének az edzés, illetve a verseny előtt jól hidrált, azaz optimálisan feltöltött víz- illetve folyadékterű állapotban kell lennie. Miután a légzés és a teljes bőrfelületről való lassú párolgás miatt a test tömege, illetve a szervezetben lévő víz mennyisége vizeletürítés vagy nagymérvű izzadás nélkül is folyamatosan csökken, ezért egyre több szekértő úgy véli, hogy az a célszerű.


Ha a sportoló a versenyt megelőzően 10-15 percenként mintegy 100-150 mi folyadékot fogyaszt. Miután azonban a hőmérséklet és az összetétel függvényében egy bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a gyomorból a folyadék felszívódjon, s a gyomorban lévő folyadék az edzés illetve a versenyzés során diszkomfort érzést okoz, okozhat, lényeges illetve célszerű, hogy a folyadékpótlás ne közvetlenül előzze meg a verseny, illetve az edzés kezdetét. Intő s nem jó jel, ha a versenyző a verseny kezdete előtt szomjúságot érez, hiszen ez arra utal, hogy a szervezet bizonyos mértékig dehidratált állapotban van.


Ha a szervezetben a szükségesnél, azaz a fziológiai optimumnál kevesebb a víz mennyisége, akkor hipohidratációról beszélünk, ennek ellentéte a hiperhidratáció. A dehidratáció pedig erőteljes hipohidratációt jelent, amit a lehető leggyorsabban - nem csupán a sportoló teljesítőképessége, de egészségi állapota érdekében is - meg kell szüntetni. S abból adódóan, hogy a hipohidratáció lényegesen kedvezőtlenebb, mint a hiperhidratáció, ma már a legtöbb sportágban nem csupán megengedett, de kifejezetten ajánlott is a sporttevékenység alatti folyadékpótlás, pl. mérkőzések szüneteiben való folyadékfelvétel. A versenyeket követő gyors és hatékony folyadékpótlás (nem tiszta víz, hanem pl. ásványvízzel higított gyümölcslevek) azaz rehidratáció pedig a regeneráció biztosítása érdekében is kulcskérdés. 


A vízháztartással kapcsolatban még megemlítem, hogy étkezés közben szabad ugyan inni, de közvetlenül étkezés előtt tartózkodjunk a vízivástól, mert ez által felhígulnak az emésztőnedvek. Ennek több kedvezőtlen következménye - pl. flatulencia (bélszelek keltkezése), késedelmes emésztés, teltségi érzés, étkezés utáni álmosság - is lehet. Persze fontos a fogyasztott folyadék mennyisége és minősége is. Így pl. az egyszerre elfogyasztott folyadék mennyisége soha ne haladja meg az 500-600 ml-t, soha ne legyen desztillált vagy ionmentessített víz, s kerülendő a magas (10 %-ot meghaladó) cukortartalmú folyadékok, italok fogyasztása is.


Természetesen a vízháztartás kérdése komoly jelentőségű a fogyasztás esetében is, amikor a sportoló - pl. az adott súlycsoportban való indulás érdekében - a versenyt megelőzően akár jelentős súlytöbblettől is megszabadul.

Életveszélyesen megsebesítették vasárnap hajnalban Mihail Ganevet, a bolgárok szabadfogású birkózó világbajnokát.
A szeptemberi moszkvai vb 84 kg-os aranyérmesét az egyik gabrovói éjszakai bárban szúrta hasba többször is az az  elkövető, akit őrizetbe vettek - adta hírül a bolgár belügyminisztérium sajtószolgálata, hozzátéve, hogy a 24 éves sportoló bátyja, Petr Ganev is megsérült az incidensben, amelynek kiváltó okait vizsgálják.

Mihail Ganevet életveszélyes állapotban vitték kórházba.

Véget ért a 2010-es év is. Sikeres évet tudhatunk magunk mögött, rengeteg versenyen vettünk részt, és még ennél is több érmet zsebeltünk be. Szakosztályunk bejárta szinte egész Magyarországot: Orosházán, Törökszentmiklóson, Gyöngyösön, Miskolcon, Tatabányán, Karcagon, Kalocsán, Ikerváron és még számtalan helyen jártunk, ahonnan 179 arany, 93 ezüst és 135 bronzérmet hoztunk haza.

 

2010. november 20-án az Üllői úti Fradi birkózócsarnokban rendezett versenyen szakosztályunk birkózói kimagasló eredményt értek el.

Országos bajnokok lettek: Balogh Miklós, Losonczi Dávid, Szőke Alex

Második helyezést ért el: Mester Milán

Harmadik helyezést értek el: Bak Gergely, Ladányi Dániel