Csoportelsőként jutottunk be a hármas döntőbe, ahol a Dél-Zselic és a tavalyi bajnok DBC-MISI csapatával kellett megküzdenünk. Repka Attila csapata kiegyensúlyozott és jó teljesítménnyel jutott a hármas döntőbe, ahol nagy meglepetésre kikapott a Dél-Zselic csapatától. Mi a tavalyi bajnokkal kezdtünk. Számítottunk arra, hogy Olimpiai Bajnokunk, Repka Attila valami furfanggal fog előállni, amely be is igazolódott. Juhász Bencét feltolták 58 kg-ba, azzal a reménnyel, hogy az egyik biztos, stabil emberünket, Losonczi Ottót legyőzi. Az elképzelés jó volt, de ezen a napon kevésnek bizonyult. Losonczi Ottó sima 2 menetben legyőzte Juhász Bencét, aki Ottónál 2 évvel idősebb, 15-szörös magyar bajnok, és Európa bajnok 3. helyezett.

A másik furfangjuk az volt, hogy Daher Michelt felküldték 76 kg-ba Kottes Pál ellen. Ezen a napon Kottes Pál kirobbanó formában volt, megállíthatatlanul, 2 menetben, technikai tussal győzte le ellenfelét, így a DBC-t 19-13-ra vertük. Dél-Zseliccel kerültünk a döntőbe, ahol Lévai Zoltán kezdett Sánta Ferenccel, az 1. menet Sánta Ferenc nyerte. A szünetben a csapattársak felpörgették Lévai Zoltánt, aki ezt követően a második, illetve a harmadik menetet is győzelemmel zárta. A többiek sem hibáztak, 76 kg-ban Kottes Pál győzelmével már biztos volt az első hely. Ami hab volt a tortán, hogy Kurinka Richard habár nem kellett volna, mégis felment a szőnyegre, és a Dél-Zselic egyik fantasztikus és tehetséges birkózóját 3 menetes küzdelemben legyőzte.

Ricsi győzelme után pillanatok alatt eufórikus hangulat alakult ki a teremben, táncolva ünnepeltük az újonnan megszerzett bajnoki címünket, amire ugyan nem mi voltunk az esélyesek, ezt mi is tudtuk, de nem csak másoknak, hanem magunknak is meglepetést okoztunk egységünkkel és elszántságunkkal.

Természetesen, mint minden csapattalálkozó előtt, most is imádkoztunk. A nap végén győzelmünket is az Isten tiszteletére és dicsőségére ajánlottuk fel.

Ezen a csodálatos napon kétszer is a „fellegekben” éreztem magam. Kottes Pali örömében egy óriási szaltót dobott rajtam. Mire észbe kaptam, már megint repültem, a gyerekek ujjongva, örömükben a levegőbe dobáltak. Mindig jó, és öröm az ESMTK tagjának lenni, de ezen a hétvégén különösen jó volt. Ez megerősíti bennem azt, amit eddig is hittem, a kitartó munka meghozza gyümölcsét, amely erőt ad a további munkához.

Mindenkinek köszönöm a kitartó munkát, és az eredményt, amit ezen a hétvégén elértetek. Gratulálunk a bajnokoknak és a helyezetteknek!