Hegedűs Csaba az 1972-es müncheni olimpia birkózóbajnoka ma hatvanéves. A tuskirály, a birkózószövetség elnöke, húsz évet nyugodtan letagadhatna a korából.

– Nagy ünneplést csapnak a barátokkal és a családdal?
– Remélem, jó kis bulit tartunk. Úgy gondolom, van mire visszaemlékeznem. Például arra, amikor nyolcévesen Sárváron először betettem a lábamat a birkózóterembe. De mint versenyző és mint szövetségi kapitány is sok mindent megéltem. Egy ilyen kerek évfordulón azonban az ember azt mondja, csak a szépre emlékezem.

– Nem akarok ünneprontó lenni, de az anyakönyve szerint 1948. szeptember 6-án született, ám önnek van egy második születésnapja, 1973. április 10.
– Hát igen. Keddi nap volt, a XI. kerületben, a Bikszádi út és a Tétényi út kereszteződésében egy teherautóval ütköztem. Életveszélyes sérülésekkel kerültem kórházba. Eltört a medence- és a combcsontom és fontos belső szerveim is megsérültek. A Toyota teljesen összetört, a karambol következtében a vezetői ülés húsz centiméterrel lapult össze. A balesetet követő hat hétre nem is nagyon emlékszem. De azt tudom, hogy háromszor hoztak vissza a klinikai halálból. Életem legnehezebb mérkőzése volt. Az élsportnak, a birkózásnak köszönhetem, hogy túléltem.

– A balesete előtt ön nyerte a magyar sport századik olimpiai aranyérmét. Hogy emlékszik Münchenre?
– Mintha csak tegnap történt volna. Érdekes, a müncheni olimpia előtti évben, Szófiában ragasztották rám a Mr. Tus nevet, hiszen a világbajnokságon mind a nyolc ellenfelemet úgy győztem le, hogy közben egyetlen hibapontot sem írtak a nevem mellé. Az olimpián egyszer sem nyertem két vállal, de talán nem nagyképűség mondani, hogy megtanulták az ellenfelek tisztelni a Csaba Hegedűs nevet.

– Nem csalódott a mostani versenyzőkben, hogy Pekingben nem sikerült aranyérmet nyerniük?
– De igen. Sokkal jobb szereplést vártam a birkózóinktól. Fodor Zolitól, Bácsi Pétertől és Lőrincz Tamástól aranyérmet vártam. De valahogy a sors összefogott ellenük. Meggyőződésem viszont, hogy a következő években ezek a birkózók még nagyon sok sikert hoznak a magyar sportnak.

– Ha lehetne valamilyen kívánsága a születésnapján, mi lenne az?
– Mindennel elégedett vagyok. Köszönöm a jó Istennek, hogy szerető család, szerető barátok sora vesz körül, megbecsülnek. Így, ha lehet mondani, én teljesen elégedett ember vagyok.

 

(www.birkozas.info)